Ha a helytörténet szót halljuk, akkor a legtöbbünknek egy félhomályos kiállítótér jut az eszünkbe, ahol régi használati tárgyak, bútorok és megsárgult fotók segítségével idézik meg egy település múltját.
Egy családi összejövetelen, vagy egy baráti társaság kocsmai beszélgetésén elhangzó régi történetek, anekdoták hallatán viszont eszünkbe sem jut, hogy a jelenlévők mind helytörténészek, hiszen egy hely múltjáról is mesélnek, ahol a család él, vagy ahol a jelenlévők a gyerekkorukat, diákéveiket töltötték.
Globalizált világunkban viszont szinte teljesen mindegy hol élünk, hiszen mindenhol ugyanazok az üzletláncok és világmárkák vannak jelen, ugyanazokat a filmeket nézzük a mozikban, miközben az egyenchipset majszolva a „tök” egyforma fast fashion ruhánkra cseppen az egyenszósz.
S valójában a környezetszennyezés, a klímakatasztrófa mellett a fenti kulturális katasztrófa is globális probléma. Éppen ezért nem véletlen, hogy egyre több ember számára válik egyre fontosabbá a lokalitás, egy adott helyhez való kötődés. Amely nem csak a helyi zöldség és a gyümölcs vásárlása, vagy a szelektív hulladékgyűjtés terén jelentkezik, hanem a helyi ízek, illatok, hangulatok, pletykák, szokások és hagyományok, azaz a hely történetének az ismeretére és annak gyarapítására is igaz. Hiszen a világfalu csak egy konstrukció, nem egy belakható tér, amelynek minden szegletét ismerjük. A belakható tér emberléptékű, amely lehet egy falu, egy kisváros, vagy egy nagyváros része: egy kerület, egy negyed, amelyet az egyén a magáénak érezhet, hiszen ezer emlék köti az ottani utcákhoz, terekhez, parkokhoz és épületekhez.
Az Albertfalvi Közösségi Házban működő Etele Helytörténeti Gyűjteményben, több program is indul az elkövetkező években, amelynek első elemeként áprilisban elkezdődik a kerületi szóbeli emlékek gyűjtése. A Szubjektív Újbuda programban olyan valós történeteket, visszaemlékezéseket, leírásokat várunk, amely a XI. kerület, illetve az azt alkotó városrészekhez kötődődnek: felidéznek hétköznapokat és ünnepeket. Várunk vidám vagy megható családi történeteket, régmúlt idők hangulatát megidéző írásokat, jeles újbudai polgárok bemutatását. A beküldő írhat arról, milyen volt a kerületben iskolásnak lenni, hova járt sétálni, sörözni, hol csókolózott először? Hogy élte meg a család a második világháborút, a szocializmust, az 56-os forradalmat, a rendszerváltást? S természetesen a mai történeteket és vallomásokat is várunk! A lényeg, hogy az írásokon keresztül megismerhessük az elmúlt évtizedek kerületének mindennapjait az itt élők szemén keresztül.
Az írásokat 2020. október 1-jéig az akh@ujbuda.hu címen várjuk, a szerző nevével és elérhetőségével, illetve a beküldött történet helyszínének és idejének megjelölésével együtt. Egy írás max. 5000 karakter lehet. Minden történet felkerül a szubjektivujbuda.blog.hu oldalra, illetve a legjobb művekből egy válogatás füzetet is szeretne megjelentetni a gyűjtemény.
Szentimrei Zsolt
