Gimnáziumba a Kaffka Margit Gimnáziumba jártam (1973-77). Olyan szép ez az épület, mint egy palota! Különleges érzés volt reggelente a széles, fenséges bejárati lépcsőn fellépdelni. Örömmel töltött el, hogy oda járhatok. Nem kellett akkor még se biztonsági őr, se beléptető rendszer. Belül a félhomályos folyosók viszont kicsit nyomasztóak voltak: osztálytermek nyíltak mindkét oldalon, ezért csak a folyosók két végén volt ablak. De ott aztán látható volt egy-egy csodaszép, hatalmas kő díszkút is. Ez persze ma is így van.
A folyosók falai akkoriban telis-tele voltak tablókkal. Jó volt nézegetni rajtuk tanáraink fiatalabb kori képeit, és azt látni, hogy milyen sok párhuzamos osztály volt egy-egy évfolyamon. A mi évfolyamunkon a, b, c, d, e, f, g osztály volt, de a korábbiakban előfordult h, i, j, sőt egyik évben még k osztály is. Az osztályok különböző tagozatúak voltak. Mindegyik osztályban két idegen nyelvet tanultak, melyből az egyik az orosz volt. Az iskolában élénk KISZ-élet folyt. A kor szellemének ellentmondásosságát megvilágítja egy rövid párbeszéd. Az egyik alapszervezet KISZ titkára megkérdezte az egyik lányt, hogy miért kéri felvételét a KISZ-be, bizonyára nem meggyőződésből, hiszen előző nap látta a lányt a templomból kijönni. Ő nem támogatja a tagfelvételét. A lány pedig azt válaszolta, hogy ha nem válik KISZ taggá, akkor sosem fogják őt az egyetemre felvenni.
A politika helyett evezzünk inkább humoros vizekre. Az épület mögött a domboldalban, fákkal övezve helyezkedtek el az iskola kosárlabda és kézilabda pályái. Örültem, hogy oda sehonnan nem lehet belátni. Én nem voltam ügyes a tornaórákon, nagyon nem szerettem volna, hogy a tornapályára az utcáról a járókelők beláthassanak. Ez a szempont iskolaválasztáskor az én mérlegemet erősen a Kaffka felé billentette a közeli nagy vetélytárs, a József Attila (ma Szent Imre) Gimnáziummal szemben. Hogy néha milyen vicces dolgok tudnak egy döntést befolyásolni!
Azóta már sok év eltelt, és amikor az én kitűnő tanuló, nyolcadikos lányom gimnáziumot választott (2004-ben), szintén vicces szempont hozta meg a végső döntést. Boldogan jött haza a nyílt napról: „Ez az iskola nagyon jó lesz! A wc-ben faltól falig tükör van!” Ugyanis a Váli Utcai Általános Iskola eredeti épületét akkoriban újították fel, nagyon igényes módon. Kívülről is nagyon szép lett, megőrizve az eredeti jellegét. Akkor költöztették bele a József Attila Gimnáziumot. Ezt választotta a lányom, ahová sikeresen felvételt is nyert, „jóskás” lett. Komolyra fordítva a szót, azért a fent leírt döntésekben persze fontosabb szempontok is szerepet játszottak.
Ha már a sportnál tartunk… Gimnazistaként május elsejéken mi voltunk a sportolók nagyon sok másik iskola tanulóival együtt, akik a tribün előtt látványos gyakorlatot mutattak be. A központilag megtervezett formációs gyakorlat szalagokkal, vagy más évben karikával volt előadva. A fiúk az egyik évben nagyon helyes girardi kalap és sétapálca kombinációval megtervezett bemutatót adtak elő. Jó móka volt. Nem társítottunk hozzá semmilyen politikai felhangot. Még a tréningruhát is központilag kaptuk a színes alakzatok megformálásához, mely iskolánként eltérő színű volt. Legnagyobb bánatunkra nekünk mindig a fehér jutott, ami nagyon bő, kinyúlt és csúnya volt. Másik bánatunk az volt, hogy soha nem láttuk magunkat, vagyis az általunk bemutatott gyakorlatot a tv-ben, mert akkor még nem létezett semmilyen technika, amivel a tv adást otthon rögzíteni lehetett volna.
A Kaffka Margit Gimnázium igazgatója Szombathy Gyula volt, aki korábban a Váli Utcai Általános Iskolában is igazgatóm volt. Bajuszos, zömök, barátságos embernek látom emlékezetemben. Mindenki szerette. Az ő fia Szombathy Gyula, a népszerű színművész.
Sok kiváló tanárunk volt, vagyis inkább tanárnőnk. A férfi tanár ritkaságszámba ment. Nekünk a földrajzot tanította férfi: Kővári Lajos tanár úr. A megjelenése olyan volt, mintha skatulyából húzták volna elő: kifogástalanul vasalt fehér köpeny, napbarnított, mosolygós arc hihetetlenül kék szempárral, őszes bajuszka és ősz haj, középen egy nagy hullámmal. Rendkívül pozitív kisugárzású, nagyon népszerű tanár volt, pedig magasra tette a mércét. Rengeteg kőzetet kellett megtanulnunk felismerni.
A Kaffkából gyalog jártam haza a Fadrusz utcán és útközben a Bocskai út sarkánál a híres Farkas cukrászdában gyakran szoktam fagyit venni. Mesés volt a citromfagylaltjuk!
Nehéz elhinni, hogy mindkét iskolám megszűnt létezni, mint intézmény, bár annak örülök, hogy legalább az épületük változatlan formában áll a helyén. El tudok sétálni előttük, és emlékezni. A Váli Utcai Általános Iskola épületében most a József Attila Gimnázium található, a Kaffka Margit Gimnáziumban pedig a sok évvel korábban már benne működött Szent Margit Gimnázium működik újra.
Katona Ágnes
