A háború előtt „ALBERT” mozi volt a neve.
 Albertfalván, mint mindenhol a világon, volt egy mindenki által szeretett kis mozi, amit mindenki szeretett, és amire mindenki szívesen emlékszik. Talán azért, mert mindenhol egy korszak lenyomatát hordozták. Milyen filmek mentek akkor? Milyenek voltak a „beszólások”, bekiabálások vetítés közben? Milyen ruhákat viseltek az emberek? Milyen volt a hangulat, akár film közben is! És mi legtöbben, akik odajártunk, fiatalok voltunk!!!
 A mi kis mozinkról szeretnék megemlékezni, a Szigethyről. Az igazsághoz tartozik, hogy egymás közt hívták úgy is az emberek, hogy „a kis piszkos”, vagy „a bolhás”.
 Hát nem volt egy csilivili palota. Egyszerű, de mégis nagyon kedves mozink volt. Hosszúkás elrendezésű volt. 23 sor volt. 7 szék széles egy sor. A 7. szék a falnál volt, azt szerettük a legjobban. Az első három sor 2 forint a negyediktől a huszadikig 4 forint, az utolsó három (a burzsuj) sor 6 forint volt. Fél 4-kor, háromnegyed 6-kor és este 8 órakor kezdődtek a vetítések. Kissé recsegtek a lehajtható ülésű fa székek, ami hozzá tartozott s mozi hangulatához. Kissé lejtett a padló lefelé, a vetítővászon felé. Sokat jártunk oda gyerekkorunkban a barátokkal, osztálytársakkal. Mindig is egy jó találkozóhely volt. Mindig volt egy pár ismerős, aki pont arra az előadásra jött, amire én is. Látni lehetett, hogy ki, kivel jött. Melyik lány melyik fiúval. Ez fontos volt! Aki volt szerelmes, az tudja, hogy ez milyen fontos információ!
 Főleg ősztől tavaszig volt inkább telt ház, amikor már hűvösebb volt, és korán sötétedett. Az, hogy kétszer-háromszor is megnéztük ugyanazt a filmet, az nem ártott meg senkinek. Főleg, ha valami jó amerikai, vagy francia kalandfilm ment, amit nem ritkán legalább egy hétre prolongáltak (meghosszabbították a vetítés idejét), mert akkora sikere és kasszasikere volt. Egy filmet egy hétig, csütörtöktől-csütörtökig játszottak ugyanis. Olcsó volt, és még nyáron is gyakran beugrottunk egy filmre. Volt úgy, hogy napközben a Kábel strandra, este meg a 8 órás filmre mentünk. A szülők is örültek, hiszen a közeli moziban volt a gyerek, és nem valami zavaros helyen csavargott. Ez ma is fontos lenne talán. Vagy tévedek?
 Egy fontos dologról szeretnék megemlékezni, ami nekünk gyerekeknek és kamaszoknak fontos volt, és elválaszthatatlan a mozizástól: a szotyoláról (pörkölt napraforgó mag). Bár tilos volt szotyolát bevinni és főleg a filmnézés alatt szotyizni, de enélkül sokszor elképzelhetetlen volt a filmnézés.
 A mozitól pár házzal arrébb lakott egy idős néni, a nevét nem tudtuk, de fantasztikusan jó pörkölt szotyit árult. Egész Albertfalva tudta, hogy ott lehet a legjobb szotyit kapni egész Budán. Máshol is lehetett a városban kapni, de ehhez képest azok gyenge eresztések voltak. Egy pohár 1 Ft volt. Idős és már nehezen mozgó néni volt. A megélhetéséhez tartozott ez a kis bevétel. A ház, ahol lakott, könnyen megtalálható volt, mert a kerítésénél volt a Kőkereszt. (Ez egy kb. 2 méter magas fogadalmi kereszt volt, pontosabban feszület, ami jelenleg a Szent Mihály római katolikus plébánia oldalában van felállítva. Amikor bontották a házakat a hetvenes évek közepe táján, akkor a művezető üzent a plébánosnak, Ormay Gusztáv atyának, hogy vigyék el, mert ők rendes magyar emberek lévén nem akarják a fogadalmi keresztet lerombolni, összetörni.)
 Tehát mozi előtt bementünk, nagyot köszöntünk, és sokszor csak a kabátzsebünkbe öntettük a még meleg szotyolát, amit a sparhelten egy lábasban pirított, és már mehettünk is a moziba. Mit mondjak? A takarító nénik mindig perlekedtek velünk, főleg a kifele menetnél, de azért tudtuk, hogy nagyon szeretnek minket! Az iskolai kötelező filmnézéseket is itt bonyolították le.
 A „SZIGETHY” most is fogalom Albertfalván, persze most már csak az idősebbek között.
 1974-ben bontották le. Amikor arra mentünk, és döbbenve láttuk a helyén már csak a nagy téglakupacot, mindnyájan fogtunk egy-egy téglát, és hazavittük emlékbe. Ez volt a legkevesebb, amivel tartoztunk neki!

Fejes Imre

Fotó: AHGY/Mika Edit