Szubjektív Újbuda

Szubjektív Újbuda

Újbudai névadó

2020. október 06. - Zsolti bácsi

Balassagyarmaton születtem a nagy háborúk és impériumváltások után azt követően, hogy édesapám, Sztrányay Miklós Léván Mikulas Sztranyay lett. Ő az előbbit választotta, hogy 1956-os rétsági kiválasztottságáért, Mindszenty bíboros Budára kíséréséért, Pálinkás Pallavicini Antallal, Sztranyavszky Pállal nemzetőrség-szervezésért a gyarmati bíróság börtönbüntetésre ítélje, és rendőri felügyelete után 1960-tól „száműzetése helyén” örökre a tordasi temetőben nyugodhasson. 1956 okán Tordasról kerültem Budára a Villányi útra, mint anno Cseh Tamás.
 Az 1968-as csehszlovákiai bevonulás után tíz nappal a Tordasra „száműzött” újbudai evangélikus lelkész segítségével, mint ideiglenesen Újbuda evangélikus parókiájára bejelentett kerültem Tordasról a Békefi Remig alapította budai József Attila - korábban és ma ciszterci Szent Imre - Gimnáziumba, ahol Nemes tanárnőtől a Mikulás, Nemes tanár úrtól a Sztranya nevet kaptam. Osztálytársaimnak ma is Mikulás vagy Sztranya vagyok.
 A régi-új neveket nem véletlenül kaptam. Nemes tanár úr utalt is arra, hogy Sztranya, eredetileg Sztranyavszky Sándor volt. (Úgy kellett kikutatnom, hogy 1912-ben szülővárosom, Balassagyarmat országgyűlési képviselőjelöltje volt. Ekkor jelent meg a Turulban Békefi Remig emlékére dr. Závodszky Levente: Sztrányay contra Pongrácz című írása, ami a XVII. század hírhedt „peréről” szól, és amiben többször is Sztranyavszkynak írta a „kalandor Sztrányay” nevét.
 Sztranyavszky Sándor ellenfeleinek jól jött a Turul cikke, amit megfejelt Ágoston Péter Grill Károlynál 1913-ban kiadott könyve azzal, hogy Sztrányay György 1688. január 30-án Thököly-ellenességre, császáriak informálására hivatkozva birtokadományt kért. Megjegyzem, gróf Bercsényi Miklós, a későbbi kuruc generális, ugyanezért kért a császártól kártérítést. Ami Sztranyát illeti, 1912-ben munkapárti képviselő, majd a lutheránus egyház jegyzője lett a fejérkomáromi alesperes, a tordasi Podhradszky János számvevősége mellett.
 1913-ban a Turulban közölték Miskolczy-Simon János régebbi tanulmányát, ami szerint a Sztranyavszky család: „Ma is tekintélyes helyet foglal el. Ősi fészke a Trencsén megyei Sztranyava vagy Sztrányavi község.”)
 Nemes tanár úr szerint Sztranyavszkyt mindenki csak Sztranyának hívta. (Nógrád- és Hontmegye főispánja, belügyi államtitkár, a Nemzeti Egység Párt és a Képviselőház elnöke, földművelésügyi miniszter, aki 1938-ban Imrédy rendeleti, alkotmányellenes kormányzási tervei miatt konzervatív képviselők élén kilépett a kormánypártból, és megbízásáig árnyékkormányával a Gellért Szállóba vonult.
 Horthy nehéz helyzetbe került azzal, hogy – Erdmanndorf német követ nyomására új kormányalakítási megbízás helyett alkotmányellenesen – nem fogadta el a képviselőházban megbuktatott Imrédy lemondását, így nem Sztranyavszky alakíthatott alkotmányvédő kormányt Shvoy Kálmán honvédelmi vagy belügyminisztersége mellett.
1942-ben bekövetkezett halálakor Sztranyát a Népszava is méltatta. 1949-re azonban ő is Horthy-fasiszta lett. Sőt a diktatúra állampártjába be nem lépő szociáldemokrata Sztrányayak: a BM-es György, az ’56-os Miklós és az ’58-as miskolci labdarúgás atyja, József is sikeres életpályájának elhagyására kényszerült.)
 Sztranya úgy beivódott a központi magyar közigazgatásba, hogy amikor 1979-ben a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályán először diktáltam, az idős titkárnő magától az ügyiratra gépelte a nevemet: Sztranyavszky.
 Sztranyavszky ragadványneve, a Sztranya név mellé a Mikulás nevet adó osztályfőnököm, dr. Nemes Éva, akkoriban a nagyemlékezetű dr. Szmollény Nándor - szintén felvidéki, a sztrányai szorostól nem messze lévő várra, Szomolányra utaló - nevét viselte, csak utánunk lett dr. Ménesi Ottó felesége. Az utánunk jövő diákgenerációk már ezen a néven ismerik.
 1971 szeptemberében Mindszenty bíboros nyugatra távozása előtti utolsó napjait töltötte az USA nagykövetségén. Jancsó Miklós Cseh Tamással a Balatonon forgatott. Ekkor volt a negyedikes osztálykirándulásunk. Szeptember 14-én az osztály többsége Szmollény Nándornéval Badacsonyba ment, mi pedig Ruzsa Imrénével Tihanyba, ahol szabadon engedett bennünket. Székely Ádám, Ónodi László s jómagam Borsos Miklóst látogattuk meg, de csak Ádám beszélhetett vele.
 A Kecskeköröm Csárda udvarán ebédeltünk. A szalvétánkra - ezt is Ádám javaslatára - egymástól függetlenül hét szót írtunk, s a 3x7 szógalacsint Ádám keménykalapjából a következő sorrendben húztuk ki: völgy, vágy, vagyok, szerelem, emészt, miért, egyszer, komoly, magány, katlan, kéklő, gitár, víz, lehelet, reggel, fáj, hangzik, hegy, közöny összeolvad, nyárutó.
 A tanév végén az érettségin Ruzsa Imréné Székely Ádámot történelemből megbuktatta. Egymás után vizsgáztunk. A történelem vizsgánkra betévedő igazgatónak tetszett a feleletem, mire Ruzsáné nekem jelest adott.
 Barátságunkra a történelem érettségi sem vetett árnyékot. Székely Ádám - egyébiránt Katona Klárival, a már befutott énekesnővel - a Toldiban érett. A beatmiséző, beatoperát író, alternatív diáklapot gründoló Ádám megbuktatásához a tihanyi kirándulás is hozzájárulhatott.
 Ádám operájának akkora visszhangja volt, hogy még a Szilágyi János-féle Táskarádióban, a Wiesinger István vezette Telemagazin című tévéműsorban s a Marczibányi Téri Művelődési Ház programján is szerepelt Másik Jánosék Interbrassa mellett. Másik János és Cseh Tamás is operát tervezett. Ebből lett a Budapest című dal.
 Egyébként a beatopera előadások konferansziéja, kényszerből itt-ott szövegének átírója voltam. „Szomorú az, hogy virágzik a gaz és divat a szenny, ez a földi menny.” Ez így nem mehetett. „Szomorú az, hogy virágzik a gaz, és hova veszett a cselekedet.” Ez már megfelelt, csak változzon!
 Tordason beatmisét szerveztem Székely Ádám, Cseh Tamás, Szerdahelyi Csongor, Zareczky Miklós részvételével. Az első beatmise egyben utolsó is lett, pedig már az „Oh, Don Bosco” kottája is nálam volt. Tán éppen ezért Csupor atyának azt kellett írnia nekem, hogy: „… elkeseredetten kell visszamondanom. Nem rajtam múlik!” Egyébiránt Esztergomba is elvitt, láthattam Mindszenty bíboros „elhagyott” dolgozószobáját. Kalauzunknak azzal is eldicsekedtem, hogy Tihanyi Gellérttel passiót írunk. Kérte, hogy a kész művet az esetleges teológiai hibák kijavítására előzetesen nyújtsuk be. Sapienti sat. A bölcsnek ennyi elég.
 Csupor atya – Zoli bácsi – az Akadémián Ortutay Gyulának, a Kőrösi Csoma Társaságban a Mindszenty-per másodrendű vádlottjának, Zakar András kamarás úrnak is bemutatott. Sztranyavszkynak vagy Pallavicininek „nézhetett”, mert azt kérdezte: „Milyen néven élsz most?”
 1991. október 23-án átvettem Darvas Iván színművész - felvidéki földink - után Édesapám posztumusz kitüntetését:

„A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT A NEMZET SORSÁT ÉS TÖRTÉNELMÉT MEGHATÁROZÓ DICSŐSÉGES FORRADALMUNK ALATT PÉLDAMUTATÓ HELYTÁLLÁSÁÉRT A MAGYAR NEMZET HÁLÁJÁBÓL
1956. OKTÓBER 23. - 1991. OKTÓBER 23. SORSZÁM: N 000906
GÖNCZ ÁRPÁD A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE”

Az 1957. október 1-jén átvett tordasi orvosi lakás kulcsát 1997. október 1-jén visszaadhattuk Tordas önkormányzatának. Édesanyánkat, öcsémhez, Budapestre hoztuk.

Dr. Sztrányay Miklós György

fortepan_simon_gyula.jpg

Fotó: Fortepan/Simon Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://szubjektivujbuda.blog.hu/api/trackback/id/tr716229358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása