Úgy hetente egy-két alkalommal kiülnek ide az alsó szomszédok a teraszra. Nevetgélnek, sztorizgatnak, talán még pletykálkodnak is. Arcukat sose láttam, nevüket nem tudom, csak szobám kitárt ablaka közvetít valamennyit a kedélyes talk show-ból hétről hétre.
 Ahogy hallgatom itt ezt a békés lassúságot és életteli jókedvet, én se kívánok sokkal többet „felnőtt koromra” – csak egy fröccsel és barátokkal feltöltött kertvárosi teraszon őszinte, röhögős beszélgetéseket. Meg talán egy naiv, titkos szomszédot, aki a mi mélyen egyszerű idillünkről majd álmodozni lesz képes.

Ábrahám Klaudia