Albertfalván két strand volt. A „BESZKÁRT” a forgalmi telepnél, és Albertfalva északi határánál, a Kondorosi útnál lévő „KÁBEL” strand volt a másik. Mindkettő sűrűn látogatott és nagyon közkedvelt strand volt. Na, a Kábel átépítve most is megvan, mint Nyéki Imre uszoda! Most is nagyon jó!
 Az 1960-as évektől kb. az 1980-as évek elejéig Albertfalva nyarainak igen fontos és hasznos helyszínei voltak ezek a helyek. Ide járt strandra Albertfalva apraja-nagyja. Főleg vasárnap voltak túlzás nélkül mondva zsúfoltak, amikor a hétköznap dolgozók is már korán reggel elindultak a két strand felé. (A szombat is munkanap volt!) Érdekes, hogy kik miért, melyikre mentek. Nehéz magyarázatot találni, mert sokan felváltva jártak, hol ide, hol oda.
A Beszkárton úszásoktatás is volt rendszeresen. A szünidő alatti napközis táborokban lévő gyerekeket majdnem minden nap idehozták a tanárok, hiszen lehet-e jobb program a gyerekekkel, mint a strandolás, úszni tanulás. Volt is ám vidám gyermekzsivaj és nevetés. (A tanító nénik is szívesen mutogatták csinos fürdőruhájukat. – Hess!)
 A Beszkárton 2 Ft volt a belépő, a Kábelen 4 Ft. A Beszkárt mellet közvetlenül volt a Móri ÁFÉSZ által üzemeltetett büfé, ahol az ablakon át lehetett venni sört, üdítőt, cigarettát, lángost, főtt kolbászt. Volt is sorban állás, főleg vasárnap. Sokan itt találkoztak és beszélgettek ismerőseikkel, barátaikkal, ide beszéltek meg találkozót.
 A Beszkárt nagyon hideg vizű volt, a Kábel jóval melegebb. Egyszerűen azért is, mert a Beszkárt medencéje melletti magas fák félig beárnyékolták a medencét, és a víz érezhetően hidegebb volt ott, ahol az árnyék rávetődött. Ez egész nap így volt. A Kábel medencéjének egészét sütötte a nap, és a víz lecserélése után már másnap elfogadható volt. A Beszkárt vizének lecserélése után legalább másfél napig csak nagyon kevesek mentek be a jéghideg vízbe. Amikor mi kamaszok kérdezgettük egymást, amikor éppen találkoztunk, hogy hova menjünk strandra, akkor ha azt mondták, hogy a Beszkárton most cserélik, vagy cserélték a vizet, akkor egyértelmű volt, hogy a Kábelre megyünk. Lehet, hogy szubjektív, de a Kábelen valahogy mindig vidámabb volt a hangulat.
 Itt szeretnék elmesélni egy érdekes eseményt, mely meglehetősen gyakori volt a Kábel strandon az 1970-es évek elején. Nem minden nap, és elég rendszertelenül, de a legnagyobb melegben, általában úgy délután két-három óra felé a fiúk rendeztek egy fejesugró versenyt. Természetesen a mélyvíznél. Bárki indulhatott. 12-22 éves korú srácok ugrottak. A rendszertelenségnek az is oka lehetett, hogy volt-e elég sok lány a strandon. Hát persze, hogy főleg a lányoknak szólt ez az ugró verseny. Eleinte a lányok úgy tettek, mint akik nem tudják, hogy nekik akarnak a fiúk tetszelegni, de később a bátrabbak már a zsűrizésnél is véleményeztek, és igen élvezték az egész rendezvényt. Az úszómestert, aki általában fiatalember volt, rávették, hogy engedélyezze ezt a versenyt. Egy-két sörrel hamar ment a meggyőzés, amit a büféből, a hidegebből (!) hoztak neki. A camping székéből nevetve nézte ő is az egészet. A fiúk komolyan vették ezt, és komolyan ugrottak, de egy páran azért viccesen, hülyéskedve csinálták. Mindenkit megnevettetve szerepeltek. Kétszer ment le a kör, tehát mindenki kettőt ugrott. Volt, aki akkora hasast ugrott, ami akkorát csattant, hogy az úszómester is felállt, mert azt hitte, hogy baja lett a srácnak. Hogy ki lesz a győztes, azt sokszor már menet közben látni lehetett. Sokszor közfelkiáltással lett kiválasztva a legjobb ugró, és az ugrott még egyet a végeredmény kihirdetése után, amit az egész strand megtapsolt. Mi tagadás, volt úgy, hogy azt is megtapsoltuk, ha valamelyik baráti körből az egyik nagyszájú lányt is bedobták a vízbe. Aki egy ilyen versenyen részt vett, vagy csak nézte, az sosem felejti el! És ez az egész spontán módon működött!
 Az utolsó strandnapon augusztus végén felejthetetlen hangulat és vidámkodás ment egész nap. A hangszóróból szólt a zene, és tudtuk, hogy jövőre találkozunk ugyanitt, mert itt a helyünk!

Fejes Imre