Családommal 1948-ban költöztünk a XI. kerületbe. Kezdetben a szűkebb kis világom, a diákéveim a Bartók Béla útnak az Etele tér és Móricz Zsigmond körtér közötti szakaszán és környékén zajlott. Ma is hallom a régi, nyitott peronos, fapados villamosok csörömpölését, csikorgását, amikor pihenésre és…

Tizedik évemben jártam, amikor váratlanul furcsa jelenségek sokasága vette kezdetét. Szüleim, akik addig minden nap hajnalban elmentek dolgozni, szokatlan módon mindketten otthon maradtak, az iskolában szénszünetet hirdettek, pedig a tél igazán hideg része még el sem érkezett. Budapest XI.…

1941-ben születtem. Akkor az Ulászló utcában lakott a család. 1942-ben költöztek a szüleim és a nagyszüleim a Társ utca 7-be, egymás melletti két lakásba bérlőként. Ott nőttem fel, ott éltem 33 éves koromig. Onnan a kis családommal a Radvány utca 19-be költöztünk. Azóta ott élünk, már csak ketten…

Otthon utca, Szittya utca, Hegyalja út, Társ utca – valaha de sok közünk volt ehhez a városrészhez! Lapozgatunk a családi krónikában. Behunyom a szemem, és megelevenedik a múlt.  Úgy tudjuk, a Kis Gellérthegy kb. a múlt század végére tehető parcellázásakor családunk apai ága sok telket megvett,…

„Arabláncalábonnehééézvoooolt deszéttőrtebűszkénanép” szállt a dal a Kisköre téren át ki tudja merre a Mezőkövesd úti Általános Iskola (ma Szent II. János Pál Pápa Iskolaközpont) földszinti ének kabinetjéből 1972 tavaszán. „Neeem arabláááánc, a rablánc” süvítette Éva néni agyoncigarettázott…

Késői napló 1.A Szent Imre Kollégium kertje, 1960-1963 A téli délutánok jutottak eszembe. Nem sokban különbözött egyik nap a másiktól. Hazarohantam az iskolából, levágtam a táskámat, és már futottam is a (Szent Imre) kollégium kertjébe szánkózni. Pontosabban: először a trafikba venni öt darab…

Régen, az 1960-as évek elején a Kiskunság közepén nagyanyámmal napfelkeltekor gyalogosan, mezítláb jártunk ki a szőlőbe dolgozni. A hosszú úton nagyanyám mesélt a régmúltról, a nagyvárosról, Pestről. Én tíz-tizenkét éves lehettem, még városban soha nem voltam. Pest meg olyan távoli volt, és amiről…

Úgy hetente egy-két alkalommal kiülnek ide az alsó szomszédok a teraszra. Nevetgélnek, sztorizgatnak, talán még pletykálkodnak is. Arcukat sose láttam, nevüket nem tudom, csak szobám kitárt ablaka közvetít valamennyit a kedélyes talk show-ból hétről hétre. Ahogy hallgatom itt ezt a békés lassúságot…

Ezt édesanyámtól hallottam, és elsősorban a vallásos zenére értette. Én azonban hozzáfűzök egy saját emléket. Egy Mozart gyermekkorában játszódó filmben, Mozart zenéje közben az egyik szereplő felsóhajt: „Valóban, Isten láthatatlan, de a zenében hallható!”. E gondolattól vezérelve elmesélem, hogy az…

Az 1956-os év januárban egy földrengéssel indult, aztán jött a jeges árvíz. Feszült légkörben megérkezett október. Kedd volt, és mi délutánosak voltunk az iskolában. Palócz tanár úré volt az utolsó óra, földrajz volt vagy biológia. Egyszer csak megindult hangon azt mondta, hogy fontos dolgok…